Новости от 19 сентября 2018 года из блога, посвященного практике в Европейском суде по правам человека ЕСПЧ
Euroopa Inimõiguste Kohtu 8. novembri 2016. aasta otsus Pencka v. Estonia puhul (Avalduse nr 64160/11).
2011. aastal abistati kaebuse esitajal. Seejärel edastati kaebus Eestile.
Juhtumiga võeti edukalt ette kaebus selle kohta, et kohtu keeldumine pidada suulist ärakuulamist väikeste nõuete kohta ei ole olulisi põhjuseid. On rikutud inimõiguste ja põhivabaduste kaitse konventsiooni artiklit 6.
KOHTUMISE KOHTA
Taotlejat, Soome kodanikku mõisteti süüdi mõistetud mõrv Eesti kohtus ja lähetati üle Soome oma karistuse kandmiseks. Ta oli kohtusse kaevatud Eesti kohtusse. Võttes arvesse nõude väheolulist maksumust, vaadati see läbi vastavalt lihtsustatud menetlusele (väiksemate nõuete puhul) ja hageja suulise menetluse taotlus lükati tagasi. Tavaprotsessi käigus heitis hageja kahtluse alla, et suulise ärakuulamise puudumine võis teda ja kahte tunnistajat, keda ta soovis kutsuda, võimalust tunnistada.
ÕIGUSAKTID
Mis puudutab konventsiooni artikli 6 lõike 1 järgimist. Vastavalt väljakujunenud kohtupraktikale Euroopa Kohtu menetluses kohtule esimene ja ainus näiteks õigus "avalik arutelu" tähenduses artikli 6 § 1 konventsioon tähendab õigus "suulist ärakuulamist", kui pole erandlikud asjaolud tühistamine kohtuistungil. Erandlikkust asjaolusid, mis võivad õigustada kaotamist suulist ärakuulamist on peamiselt seotud küsimuste iseloom tuleb lahendada siseriiklike kohtute (näiteks kui menetlus mõjutab ainult juriidiline või väga tehniliste küsimuste (vt. Euroopa Kohtu otsuse puhul "Kottummel Austria vastu" (Koottummel v. Austria) 10. detsembril 2009 kaebuse N 49616/06) või ilma küsimusi fakti või seadust, mida ei saa piisavalt lahendada toimikusse ja kirjalike esildiste pooled (vt. dekreet st Euroopa Kohtu 12. novembri 2002. aasta puhul "Deryu Rootsi vastu" (Dory v. Rootsi), N 28394/95 kaebus). Muidu nagu väga erandlikel asjaoludel poolte peaks olema vähemalt võimalus taotleda avaliku kuulamise. käesoleval juhul valimiste kirjaliku menetluse, otsuse Eesti kohus ei maininud, milline on küsimusele, et see, või kas neid saab pidada puudumisel ärakuulamist. Lisaks, isegi kui hageja kaitse oli tõstatanud teatud faktilisi asjaolusid, ei mainitud otsuses tema avaldust nende ja tunnistajate ütluste kohta. Kuigi hageja taotles suulist ärakuulamist, esitanud kohus sisuliselt viidatud motiivid tema taotluse tagasilükkamise, kuid ainult nimetatud artikli 404 tsiviilkohtumenetluse seadustiku puudumisel selgitusi selle kohta, miks see on kohaldatav hageja puhul. Selles osas on Euroopa Kohus võttis arvesse, et vastavalt artikli 5 määruse (EÜ) nr 861/2007, Euroopa Parlamendi ja nõukogu 11. juuli 2007. aasta kehtestada vaidluste lahendamise korra Euroopa väikeste nõuete, mis on olnud aluseks asjakohastele sätetele seadus Eesti , oli selle riigi kohus kohustatud kirjalikult põhjendama sellist keeldumist. Lõpuks, kuigi Euroopa Kohus leidis, et tegemist oli praktiline probleem, mis on seotud asjaoluga, et ajavahemikul, mis on seotud asjaoludest, et hageja kandis vanglakaristust Soomes, ütles ta, et "kuulmine" taotleja tingimata pidi vormis kohtuistungi kohtu asukohad Eestis. Siiski ei tundu, et kohus vastustav riik kaaluda muid alternatiivseid menetluslikke võimalusi (näiteks kasutamine kaasaegse sidetehnoloogia), et tagada hageja õigust olla ära kuulatud suuliselt.
Artikkel 404 tsiviilkohtumenetluse seadustiku kohaselt võib kohus lahendada tsiviil- ja juriidilisi nõudeid, mille hind on alla teatud summa, et hoida kirjaliku menetluse, kui pool seisab silmitsi suurte väljakutsetega kohtukutse, sest reisi vältel või muu mõjuva põhjuse. Samuti nähakse ette, et kirjalik menetlus tuleks lõpetada, kui on kohtu arvates, isiklik ilmumine poolte vaja kontrollida fakte, mille kohta väide põhineb, või kui pool, tänu millele oli määratud kirjaliku kuulmine, küsib menetluses kohtuistungit.
OTSUS
Juhtumi puhul on rikutud konventsiooni artikli 6 nõudeid (vastu võetud viie häälega "poolt" kahega - "vastu").
HÜVITISED
Konventsiooni artikli 41 kohaldamisel. Euroopa Kohus andis hagejale rahalise kahju hüvitamiseks 1000 eurot, rahuldati rahalise kahju hüvitamise nõue.
Väljaande number: http://espchhelp.ru/blog/875-pencka-v-estonia-puhul .
ECHR judgment of November 8, 2016 in the case of Pencka v. Estonia (application No. 64160/11).
In 2011, the applicant was assisted in preparing the application. Subsequently, the application was communicated to Estonia.
The case was successfully considered a complaint about the absence of significant reasons for the court's refusal to hold an oral hearing on minor claims. There has been a violation of Article 6 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms.
CIRCUMSTANCES OF THE CASE
The applicant, a Finnish citizen, was convicted of murder in a court in Estonia and transferred to Finland to serve his sentence. He was sued in the courts of Estonia. Given the insignificant cost of the claim, it was reviewed in accordance with a simplified procedure (for minor claims), and the applicant's request for an oral hearing was rejected. In the conventional proceedings, the applicant complained that the absence of an oral hearing had deprived him and the two witnesses whom he wanted to summon, the opportunity to testify.
ISSUES OF LAW
Concerning compliance with article 6, paragraph 1, of the Convention. In accordance with the consistent case-law of the European Court in the trial of the first and only instance, the right to "public hearings" within the meaning of Article 6 § 1 of the Convention entails the right to "oral hearing", unless there are exceptional circumstances justifying the cancellation of such a hearing. The exceptional nature of the circumstances capable of justifying the cancellation of an oral hearing is mainly concerned with the nature of matters requiring the approval of an internal court (for example, if the proceedings involve exclusively legal or highly technical matters (see Koottummel v. Austria, judgment of the European Court of Human Rights) of 10 December 2009, application No. 49616/06), or does not contain questions of fact or law that can not be adequately resolved in the case file and in the written explanations of the parties (see Resolutions of the European Court of 12 November 2002 in the case of Dory v. Sweden, application No. 28394/95.) Otherwise, under very exceptional circumstances, parties should at least be able to demand a public hearing. In the present case, the decision of the Estonian court to elect a written procedure did not mention the nature of the questions posed to it or whether they could be considered in the absence of a hearing. In addition, even though the applicant's defense had raised certain issues of fact, the decision did not mention his petition for testimony to them and witnesses. Although the applicant requested an oral hearing, the domestic court did not in fact give reasons for rejecting his application, but merely referred to article 404 of the Civil Procedure Code in the absence of an explanation as to why it was applicable in the applicant's case. In this regard, the Court considers that in accordance with article 5 of Regulation (EC) No 861/2007 of the European Parliament and of the Council of 11 July 2007 establishing a European dispute settlement procedure with a small amount of action that served as the basis for the relevant provisions of Estonian law , the court of this country had an obligation to motivate such refusal in writing. Finally, although the Court acknowledged that there was a practical problem related to the fact that, during the period relevant to the circumstances of the case, the applicant was serving a term of imprisonment in Finland, he noted that the "hearing" of the applicant did not necessarily have to take the form of an oral hearing in judicial premises in Estonia. However, it does not appear that the defendant's court was considering other alternative procedural options (such as the use of modern communication technologies) to ensure the applicant's right to be heard orally.
Article 404 of the Code of Civil Procedure allows a court considering a civil claim with a price less than a certain amount to conduct a written hearing if the party encounters significant difficulties in appearing before the court due to the length of the trip or for another valid reason. It also provides that the written proceedings should be terminated if, in the court's opinion, the personal appearance of the parties is necessary to certify the facts on which the claim is based, or if the party through whom the written proceedings was ordered requests that the case be heard at a court hearing.
DECISION
In the case there was a violation of the requirements of Article 6 of the Convention (adopted by five votes "for" with two - "against").
COMPENSATION
In the application of Article 41 of the Convention. The European Court awarded the applicant EUR 1,000 in respect of non-pecuniary damage, the claim for compensation for pecuniary damage was rejected.
Source of publication: http://espchhelp.ru/blog/876-pencka-v-estonia .
2016 m. Lapkričio 8 d. EŽTT sprendimas byloje "Naku prieš Lietuvą ir Švediją" (pareiškimo Nr. 26126/07).
2007 m. Pareiškėjui padėjo parengti skundą. Vėliau pareiškimo buvo perduotas Lietuvai ir Švedijai.
Tuo atveju buvo sėkmingai išnagrinėtas skundas dėl valstybės imuniteto suteikimo iš jurisdikcijos dėl nesąžiningo ambasados darbuotojo atleidimo iš darbo, susijusio su kultūros ir informacijos klausimais. Skundas buvo pripažintas nepriimtinu nagrinėjimui iš esmės (Švedijos atveju), jei buvo pažeisti Žmogaus teisių ir pagrindinių laisvių apsaugos konvencijos 6 straipsnio reikalavimai (Lietuvos valdžios institucijos).
BYLOS APLINKYBĖS
Pareiškėjas dirbo Švedijos ambasadoje Vilniuje (Lietuvoje) nuo 1992 iki 2006 m. Iš pradžių ji dirbo kaip administratorius ir kaip vertėjas, bet 2001 metais, po to, siunčiant savo laišką Švedijos ambasadoriaus didinti darbo užmokestį, jos funkcijos buvo išplėstos įtraukiant kultūrinius ir informacinius klausimus. Pareiškėjas taip pat yra profesinei sąjungai darbuotojų ambasados pirmininkas, traukia į svetainę. 2005 m. Ji buvo atleista iš ambasados. Pareiškėjas ginčijo jo atleidimo iš Lietuvos teismų, bet jie atsisakė jurisdikciją valstybės imuniteto priežasčių po Aukščiausiasis Teismas nurodė, kad pagal Lietuvos Respublikos įstatymus, kiekvienas dirba diplomatinį atstovavimą užsienio valstybės prisideda prie suverenių teisių būklę, atliekant viešuosius įstatymų nustatytas funkcijas ir todėl laikoma, kad yra šios valstybės valstybės tarnyboje. Konvento byla pareiškėjas teigė, kad ji buvo atimta teisę susipažinti su teismo susiję su jurisdikcijos imuniteto į prašymą priimti darbdavio su Lietuvos teismų pozicija paramą.
Pareiškėjas buvo Lietuvos pilietis.
TEISINIAI KLAUSIMAI
Dėl atitikties Konvencijos 6 straipsnio 1 daliai.
) Skundas prieš Švediją. Nors Švedijos vyriausybė yra byloje, iškeltoje pagal pareiškėjo atsakovui, buvo atliekami tik Lietuvoje, ir Lietuvos teismai buvo vieninteliai subjektai, kurie turėjo suverenią valdžią pareiškėjui. Tas faktas, kad Švedijos ambasadorė iškėlė suverenių imunitetą Lietuvos teismuose, kai pareiškėjas nusprendė inicijuoti bylos nagrinėjimą argumentą, neužteko klasifikuoti pareiškėją "į jurisdikcijos" Švedijoje į Konvencijos 1 straipsnio prasme.
Tirpalas
Skundas pripažintas nepriimtinu dėl bylos esmės (ryšium su tarp Konvencijos ratione personae nuostatų neatitikimo).
Ratione personae (lot.) - atsižvelgiant į aplinkybes, susijusias su suinteresuotojo asmens, A Europos Teisingumo Teismo) skundą vertinant priimtinumo kriterijų.
(b) Skundas Lietuvos valdžios institucijoms. Dėl savo darbo aprašymas 2001 m pagrindu, Teisingumo Teismas buvo pasirengusi pripažinti, kad pareiškėjas vykdė kultūros ir informacijos klausimais ir tokiu būdu dalyvavo ambasados veiklą šioje srityje. Tačiau jis pažymėjo, kad, atsižvelgiant į pareiškėjo pareigybės aprašyme ji turėjo veikti "pagal rekomendacijas" arba "bendradarbiaujant su ir vadovaujant" diplomatinio personalo Švedijoje. Be to, nors pareiškėjas taip pat vadovavo sąjungą vietinis personalas nebuvo įrodyta, šie įsipareigojimai gali būti objektyviai susietas su suverenių interesų Švedijoje. Nors Teisingumo Teismas atsižvelgia į raštišką pareiškimą, kad pareiškėjas, kurioje jis pabrėžė, kad savo pareigų svarbą ir ambasados dėl didesnių atlyginimų paklausa, ar tarp jo ir naujosios patarėjo kultūros reikalus, kurie vėliau kilo dėl savo įsipareigojimus, ty faktinių pareigų pareiškėjui sumą konfliktą Aš turėjo būti svarstomas jo pagrįstumo Lietuvos teismuose, siekiant nustatyti, "ar jis atlieka tam tikrą funkciją vykdant vyriausybės pavestas funkcijas." Remiantis tuo, kad kiekvienas, kuris dirba diplomatinių atstovybių užsienio valstybėse, įskaitant administracinio, techninio ir aptarnaujančio personalo, tik pagal darbo tam tikru būdu prisideda prie suverenių tikslais siunčiančiosios valstybės, bei remti prieštaravimą remiantis valstybės imuniteto ir teismai Lietuvoje sumažėjo esmė pareiškėjo teisė kreiptis į teismą, atmesdamas ieškovo reikalavimą be atitinkamos ir pakankamos motyvacijos.
SPRENDIMAS
Buvo įvykdyta Konvencijos 6 straipsnio (vienbalsiai) reikalavimų pažeidimas.
KOMPENSACIJA
Taikant Konvencijos 41 straipsnį. Teismas priteisė ieškovui 8 000 eurų dėl neturtinės žalos. Be to, peržiūrint ar bylos persvarstymą į ieškovo pretenzijas buvimas iš principo, tikslinga turėti ištaisyti pažeidimą kelią.
Taip pat žr Didžiosios kolegijos Europos Teisingumo Teismas "Adrenalinas prieš Lietuvą" (CUDAK v. Lithuania) sprendimą dėl Kovo 23, 2010, pareiškimo N 15869/02.
Išleidimo šaltinis: http://espchhelp.ru/blog/877-naku-pries-lietuva-ir-svedija .
The ECHR judgment of November 8, 2016 in the case "Naku v. Lithuania and Sweden" (application No. 26126/07).
In 2007, the applicant was assisted in the preparation of the application. Subsequently, the application was communicated to Lithuania and Sweden.
In the case, the complaint on the provision of state immunity from jurisdiction regarding the requirement of unfair dismissal of an embassy employee dealing with cultural and information issues was successfully considered. The complaint was declared inadmissible for examination on the merits (in respect of Sweden), in the case there was a violation of the requirements of Article 6 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms (by the authorities of Lithuania).
CIRCUMSTANCES OF THE CASE
The applicant worked in the Embassy of Sweden in Vilnius (Lithuania) from 1992 to 2006. At first she worked as an administrator and interpreter, but in 2001, after her letter to the Swedish ambassador on raising her salary, her job responsibilities were expanded to include cultural and information issues. The applicant also served as chairman of the trade union of embassy workers who were brought in on site. In 2005, she was dismissed from the embassy. The applicant challenged her dismissal in the courts of Lithuania, but they waived jurisdiction on grounds of state immunity after the Supreme Court indicated that, in accordance with the legislation of Lithuania, everyone working in the diplomatic mission of a foreign country promotes the exercise of the sovereign rights of that state, performs public functions and is therefore considered to be in the civil service of that State. In the conventional proceedings, the applicant claimed that she had been deprived of the right of access to a court in connection with the jurisdictional immunity referred to by her employer, supported by the position of the courts of Lithuania.
The applicant was a citizen of Lithuania.
ISSUES OF LAW
Concerning compliance with article 6, paragraph 1, of the Convention.
(a) The complaint against Sweden. Although the Swedish authorities were the respondent in the proceedings instituted by the applicant, it was carried out exclusively in Lithuania, and the Lithuanian courts were the only bodies that had sovereign authority over the applicant. The fact that the Swedish Ambassador put forward an argument on sovereign immunity in the courts of Lithuania, where the applicant decided to initiate proceedings, was not sufficient to classify the applicant as "subject" to Sweden for the purposes of Article 1 of the Convention.
DECISION
The complaint was declared inadmissible for examination on the merits (due to non-compliance with the provisions of the Convention ratione personae).
Ratione personae (lat.) - in view of the circumstances relating to the person in question, the criterion used in assessing the admissibility of the complaint by the European Court).
(b) Complaint against the authorities of Lithuania. On the basis of her job description of 2001 and further, the Court was ready to admit that the applicant was engaged in cultural and information matters and, thus, participated in the activities of the embassy in this field. However, he noted that, according to the applicant's job description, she had to act "in accordance with the recommendations" or "in cooperation and under the guidance" of Swedish diplomatic staff. In addition, although the applicant also headed the local staff union, it was not demonstrated how these duties could be objectively related to the sovereign interests of Sweden. While the Court takes into account the applicant's written statement in which she stressed the importance of her duties in the embassy in the demand for higher wages, or the conflict between her and the new cultural adviser that subsequently arose about her duties, it was the amount of the applicant's actual duties was to be examined on the merits by the courts of Lithuania to determine whether "it fulfilled specific functions in the exercise of governmental authority." Proceeding from the fact that everyone who works in the diplomatic representation of a foreign country, including administrative, technical and service personnel, only by employment in one way or another contributes to the achievement of the sovereign goals of the represented state, and by supporting an objection based on state immunity and the courts of Lithuania The very essence of the applicant's right of access to the court was diminished, dismissing the applicant's claim without specifying relevant and sufficient motives.
DECISION
The violation of the requirements of Article 6 of the Convention (unanimously) was committed.
COMPENSATION
In the application of Article 41 of the Convention. The Court awarded the applicant EUR 8,000 in respect of non-pecuniary damage. In addition, a review or re-examination of the case, if there is a claim by the applicant, would in principle represent an expedient way to remedy the violation.
See also the Judgment of the Grand Chamber of the European Court in the case of "Chudak v. Lithuania" of 23 March 2010, application no. 15869/02.
Source of publication: http://espchhelp.ru/blog/878-naku-v-lithuania-and-sweden .
EJEB ítélete november 8, 2016 esetében „A Magyar Helsinki Bizottság Magyarország ellen (Magyar Helsinki Bizottság kontra. Magyarország)” (kérelmezői N 18030/11).
2011-ben a felperes közintézményét segítették a panasz előkészítésében. Ezt követően a panaszt közölték Magyarországgal.
Abban az esetben sikeresen vizsgálta panasz nem tájékoztatták a nyilvánosságot a szervezet vezető a közvélemény-kutatás, a védők a nevek a rendeltetési száma és a saját találkozókat. Az ügy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkében foglalt követelmények megsértését vonta maga után.
AZ ESET KÖRÜLMÉNYEK
A pályázót, egy nem kormányzati szervezetet 1989-ben alapították a nemzetközi emberi jogi normák magyarországi végrehajtásának nyomon követésére, valamint jogi képviselet, oktatás és képzés biztosítására. A közbiztonsági rendszer hatékonyságáról szóló tanulmány keretében a pályázó szervezet különböző rendőri szerveket kért arra, hogy tájékoztassák az általa kijelölt közvédők nevéről és a kinevezések számáról. A rendőri szervek közül 17 válaszolt a kérelemre, öt másik pedig a bírósági eljárás sikeres fellebbezése után továbbította a kért információkat. A kérelmező két másik, a kért információ megtagadását elutasító rendészeti részlege iránti kérelmét azonban elutasították. A kérelmező szervezet az Egyezmény 10. cikke alapján panaszt tett arra, hogy az előírt információk nyilvánosságra hozatalának bírósági megtagadása az információhoz való hozzáférés jogát sérti.
JOGSZABÁLYOK
Az egyezmény 10. cikkének való megfelelés tekintetében. a) A beavatkozás alkalmazhatósága és rendelkezésre állása. Az egyezményt az 1969-es szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31-33. Cikkében, valamint az egyezmény tárgyának és céljának figyelembevételével kell értelmezni. Az Európai Bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az európai országok általános nemzetközi vagy jogi normáit, és a részt vevő államok speciális nemzetközi eszközeiből és gyakorlataiból eredő konszenzus is vitatható érv. Végezetül, az egyezmény értelmezése során lehetőség nyílik kiegészítő értelmezési eszközökre is, ideértve a travaux előkészületeket is. Ezen elvek alapján, azt kell vizsgálni, hogy a megfelelő információkhoz való hozzáférés az állam tulajdonában tekintett hatálya alá tartozó 10. cikke az egyezmény, annak ellenére, hogy ez a jog nem származik közvetlenül az a rendelkezés szövegében, és ha igen, akkor milyen mértékben. A hazai jogszabályok a legtöbb részes államok elismerik a törvény alapján a jog az információhoz való hozzáférés, és van széles körű konszenzus kell ismerni az egyéni jogot információkhoz való hozzáférést az állam annak érdekében, hogy a közvélemény, hogy megtanulják és véleményt formáljon bármilyen kérdésben közérdekű, többek között az utat A hatóságok működése a demokratikus társadalomban. Nemzetközi szinten is nagyfokú konszenzus alakult ki. Az információkereséshez való jogot közvetlenül az 1966. évi polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány 19. cikke garantálja, és az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága több alkalommal megerősítette az információhoz való hozzáférés jogát. Emellett az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikke garantálja a polgárok számára az egyes dokumentumokhoz való hozzáférést. Az Európa Tanácsnak a hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló egyezményének elfogadása - annak ellenére, hogy azt csak hét részt vevő állam ratifikálta - folyamatos fejlődést mutat az államnak a nyilvános információkhoz való hozzáférési kötelezettségének elismerése tekintetében. E tényezőkre tekintettel a Számvevőszék nem tartja úgy, hogy megfosztja a lehetőséget az Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének értelmezésétől, beleértve az információhoz való hozzáférés jogát is. A Bíróság elismerte, hogy a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a törvény előtti egyenlőség, akkor ne menjen, alapos ok nélkül származó precedens létre a korábbi esetekben, de mivel az egyezmény elsősorban a rendszer az emberi jogok védelme, szintén figyelembe kell venni a változó körülményekhez a részt vevő államokban, és a Számvevőszéknek reagálnia kell a kialakulóban lévő konvergenciára az elérendő normák tekintetében. Az információhoz való jog nem lehet értelmezhető úgy, hogy pozitív kötelezettséget az állam információk gyűjtése és terjesztése saját kezdeményezésére és a 10. cikk az Egyezmény nem biztosít a személy számára a jogot az információkhoz való hozzáférést egy állami hatóság, és nem kötelezi az alperes állam jelenteni ezeket az információkat a személy . Azonban a jog, vagy kötelezettség merülhet fel, egyrészt, ha az információ közzététele által biztosított bírósági határozat, amely hatályba lépett, másrészt pedig abban az esetben, ha a hozzáférést a szükséges információkhoz személy jogát, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága különösen az információhoz való hozzájutás és továbbadás szabadsága, és amikor a hozzáférés megtagadása e joggal való beavatkozást jelentett. Kérdés az volt, hogy a hozzáférés megtagadása, hogy az információ beavatkozás a véleménynyilvánítás szabadságát a kérelmező, és ha igen, milyen mértékben, figyelembe kell venni minden egyes esetben, figyelembe véve a különleges körülményeket, beleértve (i) a kérelem célját információkat, (ii ) a kért információk jellegét, (iii) a kérelmező szerepét, és (iv) az információ elkészítését és elérhetőségét. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a szervezet a kérelmező a jelen ügyben szeretnék jog gyakorlására vonatkozó információk terjesztése céljából a témában közérdekű és törekedjen az információhoz való hozzáférés céljából, és hogy az információ szükséges gyakorlásának jogát a véleménynyilvánítás szabadságához. Az állami védők kinevezésével kapcsolatos információk kétségtelenül általános jellegűek voltak. Ebben az esetben nincs ok kételkedni abban, hogy ez a tanulmány arról tájékoztatott, hogy a szervezet a felperest tájékoztatni fogja a nyilvánosságot, és a jogot, amelyhez a nyilvánosság, és a bíróság meggyőződött arról, hogy egy ilyen feladat a szervezet kérő szükséges hozzáférést a kért információkat. Végül elkészült és elérhető az információ. Így beavatkoztak az Egyezmény 10. cikke által védett jogba, amely az ügyben alkalmazandó volt. Lásd még a Leander kontra Svédország ítélet (1987. március 26.), kérelmezői 9248/81. Sz.
Travaux preparatoires (fr.) - előkészítő anyagok.
b) Megfelelő volt-e az interferencia. A Bíróság elismeri, hogy a beavatkozás a törvény által előírt, és hogy a korlátozás a szervezkedési jog, a kérelmező véleménynyilvánítási szabadság, hogy annak törvényes védelme céljából mások jogait. A személyes adatokból álló információkérés elsősorban a közszolgálati meghallgatások keretében végzett szakmai tevékenységekre vonatkozott. Ebben az értelemben az állami védők szakmai tevékenysége nem tekinthető a magánélethez kapcsolódó ügynek. A szükséges információ nem befolyásolja a működését, illetve döntéseit állami védők kapcsolatban feladataik ellátása, mint a jogi képviselők, vagy forduljon az ügyfelekkel, és a hatóságok az alperes Állam nem tudta bizonyítani, hogy a közzététel a kért információkat kedvezőtlenül befolyásolhatja a végrehajtását az állami védők a jogukat, hogy a magánélet tiszteletben tartásához az Egyezmény 8. cikke értelmében. Nincs ok azt feltételezni, hogy az állami védők nevéről és kinevezéséről szóló információk más eszközökkel nem ismerhetők fel a nyilvánosság számára. Interests által hivatkozott az alperes Állam 8. cikke alapján az egyezmény nem voltak ilyen jellegét és mértékét, hogy azok szükség megkezdését alkalmazásának az egyezmény rendelkezéseinek és hozza azt hatályba részeként összehasonlítása a szabályok a szervezet a kérelmező által védett 10. cikke az egyezmény . Kutatás tárgyát illetően a rendszer hatékonyságának állami védők, és már szorosan összefügg a jogot, hogy a tisztességes eljáráshoz, az alapvető jog a magyar jog és a megfelelő kiemelt fontosságú az Egyezmény értelmében. A tisztességes eljáráshoz való joggal közvetlenül összefüggő bármely kritikát vagy javasolt javítást a legitim egyetemes aggodalomnak kell tekinteni. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a pályázó szervezet fog részt venni a vitában az általános érdeklődés, és nem teljesítette a kérését csökkenthetjük annak hozzájárulása a nyilvános vita a kérdésről közérdekű. Bár a kért információk személyes adatokat érintettek, nem tartalmaztak olyan információkat, amelyek nem voltak nyilvánosak. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az állam mérlegelési jogkörének ellenére nem áll fenn ésszerű arányossági kapcsolat a megtámadott aktus és a jogos cél elérése között.
HATÁROZAT
Az ügy az Egyezmény 10. cikkében foglalt követelmények megsértését jelentette (15 szavazat "két" - "ellen").
KÁRTÉRÍTÉS
Az Egyezmény 41. cikkének alkalmazása során. A bíróság a nyertes anyagi kártérítésért 215 eurót ítélt oda a pályázó szervezetnek, nem kártérítés iránti kérelem érkezett.
Lásd még a Leander kontra Svédország 1987. március 26-i ítéletet, a 9248/81 sz., Gaskin kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletet július 7, 1989, a kérelmezői N 10454/83, az Európai Bíróság ítéletét abban az esetben, „Guerra és társai kontra Olaszország” (Guerra és társai kontra. Olaszország) február 19-én 1998-ban a kérelmezői N 14967/89, ítélet a nagytanács az Európai Bíróság a fent hivatkozott Roche kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. október 19-én benyújtott 32555/96 sz. kérelmezői, az Európai Bíróság a társulások esetében I Dél-Csehország anyák a Cseh Köztársaság ellen „(sdruzeni Jihočeské Matky v. Cseh Köztársaság) 2006. július 10-a kérelmezői N 19101/03, és az ítélet az Európai Bíróság a” Fiatalok Kezdeményezés az Emberi Jogokért Szerbia ellen „(Youth Kezdeményezés az Emberi Jogokért Szerbia), 2013. június 25-én, kérelmezői a 48135/06 sz.
Kiadványforrás: http://espchhelp.ru/blog/879-a-magyar-helsinki-bizottsag-magyarorszag-ellen .
ECHR judgment of November 8, 2016 in the case of the Hungarian Helsinki Committee Against Hungary (Magyar Helsinki Bizottsag v. Hungary) "( application No. 18030/11).
In 2011, the applicant's public organization was assisted in preparing the application. Subsequently, the application was communicated to Hungary.
In the case, the complaint on refusal to inform the public organization carrying out the survey, the names of the defenders by appointment and the number of their respective appointments was successfully considered. The case involved a violation of the requirements of Article 10 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms.
CIRCUMSTANCES OF THE CASE
The applicant, a non-governmental organization, was established in 1989 to monitor the implementation of international human rights standards in Hungary and to provide legal representation, education and training. In the context of the study on the effectiveness of the public protection system, the applicant organization requested various police departments to inform it of the names of the public defenders nominated by them and the number of their respective appointments. Of the police departments, 17 responded to the request, five more reported the requested information after a successful appeal in court. However, the applicant's claims to two other police departments, which refused to provide the requested information, were rejected. The applicant organization complained under Article 10 of the Convention that a judicial refusal to disclose the required information constituted a violation of its right to access information.
ISSUES OF LAW
Concerning compliance with Article 10 of the Convention. (a) Applicability and availability of intervention. The Convention should be interpreted in the light of the rules established in articles 31 to 33 of the Vienna Convention on the Law of Treaties of 1969, and the object and purpose of the Convention as a whole. The European Court can not ignore the general international or legislative standards of the European countries, and the consensus arising from the specialized international instruments and practices of the participating States may also be an applicable argument. Finally, in interpreting the Convention, it is also possible to resort to auxiliary means of interpretation, including travaux preparatoires. In the light of these principles, the Court must consider whether the right of access to information held by a State can be regarded as falling within the scope of Article 10 of the Convention, despite the fact that such a right does not follow directly from the text of this provision; if it can, then to what extent. The domestic legislation of most States Parties recognizes the law-based right of access to information and there is a broad consensus on the need to recognize the individual right of access to information at the disposal of the state to allow the public to study and form opinions on any matter of common interest, The functioning of public authorities in a democratic society. A high degree of consensus was also formed at the international level. In particular, the right to seek information is directly guaranteed by Article 19 of the International Covenant on Civil and Political Rights of 1966, and the existence of the right of access to information has been repeatedly confirmed by the UN Human Rights Committee. In addition, Article 42 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union guarantees citizens access to certain documents. The adoption of the Council of Europe Convention on Access to Official Documents, even though it has only been ratified by seven participating States, indicates a continuing evolution with respect to the recognition of the State's obligation to provide access to public information. In view of these factors, the Court does not consider that it is deprived of the opportunity to interpret article 10, paragraph 1, of the Convention as including the right of access to information. The European Court recognized that in the interests of legal certainty, predictability and equality before the law, it should not depart without good reason from the precedents established in previous cases, but since the Convention is primarily a system for the protection of human rights, the changing conditions must also be taken into account in the participating States, and the Court must respond to the evolving convergence in terms of the standards that should be achieved. The right to information can not be interpreted as implying positive obligations on the state to collect and disseminate information on its own initiative, and Article 10 of the Convention does not grant a person the right to access information held by a public authority and does not oblige the respondent State to disclose such information to a person . However, this right or duty may arise, firstly, if the disclosure of information is provided for by a judicial decision that has entered into force and, secondly, in circumstances where access to information was necessary for the person to exercise his or her right to freedom of expression , in particular the right to freedom to receive and impart information, and when denial of access constituted an interference with that right. The question whether the denial of access to information constituted an interference with the freedom of expression of the applicant, and if so, to what extent, should be considered in each individual case and in the light of his specific circumstances, including (i) the purpose of requesting information, (ii ) the nature of the information sought, (iii) the role of the applicant and (iv) whether the information was prepared and available. The Court is convinced that the applicant organization in the present case wanted to exercise the right to disseminate information on the issue of general interest and sought access to information for this purpose and that information was necessary for the exercise of its right to freedom of expression. Information about the appointment of public defenders undoubtedly represented a general interest in its nature. There is no reason to doubt that this study contained information that the applicant organization intended to communicate to the public and the right to receive it was available to the public and the Court is convinced that in order to fulfill this task, the applicant organization needed access to the information requested. Finally, the information was prepared and available. Thus, there was an interference with the law protected under Article 10 of the Convention, which was applicable in the case. See also the Leander v. Sweden judgment of 26 March 1987, application no. 9248/81.
Travaux preparatoires (fr.) - preparatory materials.
(b) Whether the interference was justified. The European Court recognized that the interference was provided for by law and that the restriction of the applicant organization's right to freedom of expression pursued the legitimate aim of protecting the rights of others. The request for information, although composed of personal data, concerned primarily the implementation of professional activities in the context of public hearings. In this sense, the professional activities of public defenders could not be regarded as a matter relating to private life. The required information did not affect the actions or decisions of public defenders in connection with the performance of their tasks as legal representatives or consultations with their clients, and the authorities of the respondent State did not demonstrate that disclosure of the requested information could adversely affect the exercise by public defenders of their right to respect for private life in the meaning of Article 8 of the Convention. There is no reason to assume that information about the names of public defenders and their appointments could not be known to the public through other means. The interests relied on by the Government of the respondent State with reference to Article 8 of the Convention were not of such a nature and extent that they could require the initiation of the application of this provision of the Convention and its enactment in comparison with the law of the applicant organization protected by Article 10 of the Convention . The topic of the study concerned the effectiveness of the system of public defenders and was closely related to the right to a fair trial, a fundamental right in the legislation of Hungary and the right of priority under the Convention. Any criticism or proposed improvement of the service, so directly related to the rights to a fair trial, should be considered as a matter of legitimate universal concern. The Court is convinced that the applicant organization was going to participate in the discussion on the issue of general interest, and the refusal to satisfy her request effectively undermined her contribution to the public debate on the issue of general interest. Although the information requested concerned personal information, it did not include information that was not publicly available. The Court concluded that, despite the discretion of the State, there was no reasonable relationship of proportionality between the measure complained of and the legitimate aim pursued.
DECISION
The case involved violation of the requirements of Article 10 of the Convention (adopted by 15 votes "for" with two - "against").
COMPENSATION
In the application of Article 41 of the Convention. The Court awarded the applicant organization 215 euros in respect of pecuniary damage, no claim for compensation for non-pecuniary damage was made.
See also the Leander v. Sweden judgment of 26 March 1987, application no. 9248/81, Gaskin v. The United Kingdom On 7 July 1989, application No. 10454/83, Guerra and Others v. Italy, judgment of 19 February 1998, application no. 14967/89, Judgment of the Grand Chamber of the European Court of Human Rights in the case of Roche v. the United Kingdom of 19 October 2005, application no. 32555/96, the European Court of Justice in the case of Associates I of the South Bohemian Mothers Against the Czech Republic "(Sdruzeni Jihoceske Matky v. Czech Republic) of 10 July 2006, application No. 19101/03, and the Court of Human Rights of the Youth Initiative for Human Rights v. Serbia) of 25 June 2013, application No. 48135/06.
Source of publication: http://espchhelp.ru/blog/880-hungarian-helsinki-committee-v-hungary .
