Дополнения от 26.06.2024 к практике в Европейском суде по правам человека (ЕСПЧ)
Постановление ЕСПЧ от 08 июля 2021 года по делу "Шахзад против Венгрии" (жалоба N 63772/16).
В 2016 году заявителю была оказана помощь в подготовке жалобы. Впоследствии жалоба была коммуницирована Венгрии.
По делу обжалуется принудительное помещении мигрантов на узкую полоску земли за пограничным забором, что было равнозначно высылке. Положения статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции применимы к делу. По делу обжалуется высылка заявителя с территории Венгрии после неправомерного, но не наносящего кому-либо вред въезда в страну в отсутствие формальной процедуры и гарантий, а также индивидуального решения по его делу, несмотря на ограниченный доступ к способам правомерного въезда на территорию Венгрии. По делу имело место нарушение статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции.
ОБСТОЯТЕЛЬСТВА ДЕЛА
В августе 2016 года группа из 12 граждан Пакистана, включая заявителя, неправомерно пересекла границу Венгрии, прорезав дыру в заборе на границе между Венгрией и Сербией. Они шли несколько часов по территории Венгрии, прежде чем остановиться отдохнуть в поле, где их перехватили сотрудники полиции Венгрии и применили к ним "задержание и препровождение" в соответствии с пунктом 1(а) статьи 5 Закона о государственной границе. В грузовике указанных лиц доставили к ближайшему пограничному забору, а затем офицеры полиции провели их через ворота на внешнюю сторону забора со стороны Сербии. Заявителя, у которого имелись телесные повреждения, направили в центр приема иностранцев в г. Суботица (Subotica), Сербия, а оттуда он был отправлен в ближайшую больницу.
ВОПРОСЫ ПРАВА
По поводу соблюдения статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции. (а) Применимость. Тот факт, что заявитель въехал на территорию Венгрии неправомерно и был задержан через несколько часов после пересечения границы и, вероятно, недалеко от нее, не препятствовал применению статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции. Кроме того, это положение может применяться, даже если рассматриваемая по делу мера не квалифицируется как "высылка" законодательством соответствующего государства. В настоящем деле Европейский Суд должен был рассмотреть вопрос о том, означал ли тот факт, что заявителя не выслали прямо на территорию другого государства, а поместили на узкую полосу земли между пограничным ограждением Венгрии и реальной границей Венгрии с Сербией, что оспариваемая мера находилась вне сферы действия статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции. Европейский Суд установил, что этого не произошло и что перемещение заявителя на внешнюю сторону пограничного ограждения являлось высылкой по смыслу статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции.
В частности, ограждение явно было воздвигнуто для защиты границы между двумя государствами. Узкая полоска земли без инфраструктуры на внешней стороне ограждения имела исключительно техническое значение, связанное с обслуживанием границы, а чтобы въехать в Венгрию, депортированные мигранты должны были проследовать через одну из транзитных зон, что обычно означало пересечение территории Сербии. В своем постановлении от 17 декабря 2020 г. о выполнении Венгрией Директив 2008/115/ЕС и 2013/32/ЕС Суд Европейского союза (Суд справедливости Европейского союза) установил, что мигранты, высланные на основании пункта 1(а) статьи 5 Закона о государственной границе, не имели иного выхода, кроме как покинуть территорию Венгрии. Кроме того, в настоящем деле, по-видимому, высылаемую группу лиц соответствующие офицеры направили в сторону Сербии. Следовательно, примененная к заявителю мера имела своей целью выдворить заявителя с территории Венгрии и привела именно к такому результату. Ссылка исключительно на формальный статус полосы земли с внешней стороны пограничного ограждения как части территории Венгрии и игнорирование упомянутых выше политических реалий приведет к лишению статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции практической эффективности в случаях, аналогичных тому, что рассматривается в настоящей жалобе, и позволит государствам обходить обязательства, возложенные на них упомянутым конвенционным положением. Проблемы с управлением потоками мигрантов не могут оправдать существование области вне правового поля, где лица находятся вне действия какой-либо правовой системы, способной обеспечить их права и гарантии, защищаемые Конвенцией.
(b) Существо жалобы. Не оспаривалось, что заявителя выслали из Венгрии без проведения в отношении него какой-либо идентификационной процедуры или рассмотрения его индивидуальной ситуации властями Венгрии. Поэтому следовало уточнить, могло ли отсутствие индивидуального рассмотрения ситуации заявителя быть обусловлено поведением самого заявителя. В связи с этим Европейский Суд принял во внимание следующие обстоятельства.
Во-первых, хотя заявитель вместе с другими мигрантами пересек границу Венгрии незаконно, из предоставленной видеозаписи следовало, что они выполняли приказы сотрудников соответствующих органов государственной власти Венгрии и что ситуация находилась под полным контролем указанных сотрудников. Не было каких-либо указаний на то, что заявитель и другие мигранты оказывали сопротивление или применяли к сотрудникам органов государственной власти Венгрии силу. Власти Венгрии также не утверждали, что пересечение заявителем и другими мигрантами границы создало бы взрывоопасную, не поддающуюся контролю ситуацию в стране или что их действия скомпрометировали бы общественную безопасность в стране. Следовательно, кроме незаконного проникновения на территорию Венгрии, настоящее дело нельзя сравнивать с Постановлением Большой Палаты Европейского Суда по делу "N.D. и N.T. против Испании" (N.D. and N.T. v. Spain) (См.: Постановление Большой Палаты Европейского Суда по делу "N.D. и N.T. против Испании" (N.D. and N.T. v. Spain) от 13 февраля 2020 г., жалоба N 8675/15 // Прецеденты Европейского Суда по правам человека. Специальный выпуск. 2020. N 4.).
Во-вторых, что касается вопроса о том, обошел ли заявитель своим незаконным пересечением границы эффективную процедуру законного въезда в Венгрию, то каждая из двух доступных транзитных зон принимала достаточно небольшое количество ходатайств о международной защите в день, а те лица, которые хотели войти в транзитную зону, должны сначала были зарегистрировать свое имя в листе ожидания и потенциально ожидать несколько месяцев в Сербии, прежде чем им разрешили бы въехать в Венгрию. Хотя заявитель утверждал, что он просил лицо, занимавшееся составлением листа ожидания, добавить его имя в список, его так и не зарегистрировали. В этом отношении Управление Верховного комиссара Организации Объединенных Наций по делам беженцев (далее - Управление) и Специальный представитель Генерального секретаря Совета Европы по вопросам миграции и делам беженцев указали на недостатки и отсутствие прозрачности при руководстве доступом к транзитным зонам и при работе с листами ожидания. Управление также отметило, что лиц без спутников, у которых также не было видимых внешних причин для особого к ним отношения, активно разубеждали в необходимости приближаться к транзитным зонам. Ввиду изложенного и, в частности, неформального характера этой процедуры заявителя нельзя считать ответственным за то, что его имя не включили в список ожидания.
Таким образом, принимая во внимание ограниченный доступ к транзитным зонам и отсутствие формальной процедуры с надлежащими гарантиями, которая регулировала бы прием мигрантов в подобных обстоятельствах, власти Венгрии не обеспечили заявителю эффективного способа законного въезда в государство. Следовательно, отсутствие индивидуального решения о высылке заявителя нельзя объяснить поведением самого заявителя. Таким образом, с учетом того факта, что власти Венгрии выслали заявителя, не установив его личность и не рассмотрев его ситуацию, и принимая во внимание отсутствие эффективного доступа к законным способам въезда в Венгрию, заявитель был выдворен из страны в рамках коллективной высылки иностранцев.
В свете вышеизложенного Европейский Суд также отклонил с присоединением к рассмотрению жалобы по существу довод властей Венгрии об отсутствии у заявителя статуса жертвы, поскольку он не подал ходатайства о международной защите.
ПОСТАНОВЛЕНИЕ
По делу имело место нарушение статьи 4 Протокола N 4 к Конвенции (принято единогласно).
Европейский Суд также постановил единогласно, что имело место нарушение статьи 13 Конвенции, рассмотренной во взаимосвязи со статьей 4 Протокола N 4 к Конвенции, вследствие отсутствия у заявителя эффективного средства правовой защиты для обжалования его высылки из Венгрии.
КОМПЕНСАЦИЯ
В порядке применения статьи 41 Конвенции. Европейский Суд присудил заявителю 5 000 евро в качестве компенсации морального вреда.
Источник публикации: https://espchhelp.ru/blog/4733-shakhzad-protiv-vengrii-1 .
The ECHR ruling of July 08, 2021 in the case of Shahzad v. Hungary (complaint No. 63772/16).
In 2016, the applicant was assisted in preparing the complaint. Subsequently, the complaint was communicated to Hungary.
The case appeals against the forced placement of migrants on a narrow strip of land behind a border fence, which was tantamount to expulsion. The provisions of article 4 of Protocol No. 4 to the Convention are applicable to the case. The case appeals against the applicant's expulsion from the territory of Hungary after an unlawful but not harmful entry into the country in the absence of a formal procedure and guarantees, as well as an individual decision on his case, despite limited access to methods of lawful entry into the territory of Hungary. There was a violation of Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention in the case.
THE CIRCUMSTANCES OF THE CASE
In August 2016, a group of 12 Pakistani citizens, including the applicant, illegally crossed the Hungarian border by cutting a hole in the fence on the border between Hungary and Serbia. They walked for several hours through Hungarian territory before stopping to rest in a field, where they were intercepted by Hungarian police officers and subjected to "detention and transfer" in accordance with paragraph 1 (a) of article 5 of the Law on the State Border. The persons were taken in a truck to the nearest border fence, and then police officers led them through the gate to the outside of the fence from Serbia. The applicant, who had injuries, was sent to the reception center for foreigners in Subotica, Serbia, and from there he was sent to the nearest hospital.
LEGAL ISSUES
Regarding compliance with Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention. (a) Applicability. The fact that the applicant entered the territory of Hungary illegally and was detained a few hours after crossing the border and probably not far from it did not prevent the application of article 4 of Protocol No. 4 to the Convention. In addition, this provision may be applied even if the measure in question is not qualified as "expulsion" by the legislation of the State concerned. In the present case, the European Court had to consider whether the fact that the applicant was not sent directly to the territory of another State, but was placed on a narrow strip of land between the Hungarian border fence and the real border of Hungary with Serbia, meant that the contested measure was outside the scope of Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention. The European Court found that this did not happen and that the applicant's transfer to the outside of the border fence constituted expulsion within the meaning of Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention.
In particular, the fence was clearly erected to protect the border between the two states. A narrow strip of land without infrastructure on the outside of the fence was of exclusively technical importance related to border maintenance, and in order to enter Hungary, deported migrants had to pass through one of the transit zones, which usually meant crossing the territory of Serbia. In its resolution of December 17, 2020 On Hungary's implementation of Directives 2008/115/EC and 2013/32/EC, the Court of Justice of the European Union (the Court of Justice of the European Union) found that migrants expelled on the basis of paragraph 1 (a) of Article 5 of the Law on the State Border had no choice but to leave the territory of Hungary. Moreover, in the present case, it appears that the group of persons being expelled was directed by the relevant officers towards Serbia. Consequently, the measure applied to the applicant was aimed at expelling the applicant from the territory of Hungary and led to exactly this result. Referring solely to the formal status of the strip of land on the outside of the border fence as part of the territory of Hungary and ignoring the above-mentioned political realities will deprive Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention of practical effectiveness in cases similar to what is considered in this complaint, and will allow States to circumvent the obligations imposed on them by the said Convention provision. Problems with the management of migrant flows cannot justify the existence of an area outside the legal field where individuals are outside the scope of any legal system capable of ensuring their rights and guarantees protected by the Convention.
(b) The substance of the complaint. It was not disputed that the applicant had been expelled from Hungary without any identification procedure being carried out against him or his individual situation being reviewed by the Hungarian authorities. Therefore, it should be clarified whether the lack of individual consideration of the applicant's situation could have been due to the applicant's own behavior. In this regard, the European Court took into account the following circumstances.
Firstly, although the applicant, together with other migrants, crossed the Hungarian border illegally, it followed from the video provided that they were following orders from employees of the relevant Hungarian State authorities and that the situation was under the full control of these employees. There was no indication that the applicant and other migrants had resisted or used force against Hungarian government officials. The Hungarian authorities also did not claim that crossing the border by the applicant and other migrants would create an explosive, uncontrollable situation in the country or that their actions would compromise public safety in the country. Therefore, apart from illegal entry into the territory of Hungary, the present case cannot be compared with the Decision of the Grand Chamber of the European Court of Justice in the case "N.D. and N.T. v. Spain" (See: The Decision of the Grand Chamber of the European Court of Justice in the case "N.D. and N.T. v. Spain" (N.D. and N.T. v. Spain) dated February 13, 2020, complaint No. 8675/15 // Precedents of the European Court of Human Rights. Special issue. 2020. N 4.).
Secondly, with regard to the question of whether the applicant had bypassed the effective procedure for legal entry into Hungary by his illegal border crossing, each of the two available transit zones accepted a fairly small number of applications for international protection per day, and those persons who wanted to enter the transit zone had to first register their name in the on the waiting list and potentially waiting several months in Serbia before they would be allowed to enter Hungary. Although the applicant claimed that he had asked the person responsible for compiling the waiting list to add his name to the list, he was never registered. In this regard, the Office of the United Nations High Commissioner for Refugees (hereinafter referred to as the Office) and the Special Representative of the Secretary General of the Council of Europe for Migration and Refugees pointed to shortcomings and lack of transparency in managing access to transit zones and in working with waiting lists. The Department also noted that people without satellites, who also had no apparent external reasons for special treatment, were actively dissuaded from approaching transit zones. Due to the above and, in particular, the informal nature of this procedure, the applicant cannot be held responsible for the fact that his name was not included in the waiting list.
Thus, taking into account the limited access to transit zones and the lack of a formal procedure with appropriate guarantees that would regulate the reception of migrants in such circumstances, the Hungarian authorities did not provide the applicant with an effective way to legally enter the State. Consequently, the absence of an individual decision to expel the applicant cannot be explained by the applicant's own conduct. Thus, taking into account the fact that the Hungarian authorities expelled the applicant without establishing his identity and without considering his situation, and taking into account the lack of effective access to legal means of entry into Hungary, the applicant was expelled from the country as part of the collective expulsion of foreigners.
In the light of the above, the European Court also rejected, with the addition to the consideration of the complaint on the merits, the argument of the Hungarian authorities that the applicant did not have victim status, since he had not filed an application for international protection.
RESOLUTION
There was a violation of Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention in the case (adopted unanimously).
The European Court also ruled unanimously that there had been a violation of Article 13 of the Convention, considered in conjunction with Article 4 of Protocol No. 4 to the Convention, due to the applicant's lack of an effective remedy to appeal his expulsion from Hungary.
COMPENSATION
In the application of article 41 of the Convention. The European Court awarded the applicant 5,000 euros in compensation for non-pecuniary damage.
Source of the publication: https://espchhelp.ru/blog/4734-shahzad-vs-hungary .
Az EJEE 08. július 2021-i határozata a Shahzad kontra Magyarország ügyben (63772/16.sz. panasz).
2016-ban a kérelmezőt segítették a panasz elkészítésében. Ezt követően a panaszt továbbították Magyarországnak.
Az ügy fellebbez a migránsok kényszerített elhelyezése ellen egy keskeny földsávon a határkerítés mögött, ami egyenértékű volt a kiutasítással. Az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikkének rendelkezései alkalmazandók az esetre. Az ügy fellebbezést nyújt be a kérelmező Magyarország területéről való kiutasítása ellen, miután hivatalos eljárás és garanciák hiányában jogellenes, de nem káros az országba való belépés, valamint az ügyével kapcsolatos egyedi határozat ellen, annak ellenére, hogy korlátozott a jogszerű belépés módja Magyarország területére. Az ügyben megsértették az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikkét.
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
2016 augusztusában egy 12 Pakisztáni állampolgárból álló csoport, köztük a kérelmező, illegálisan lépte át a magyar határt úgy, hogy lyukat vágott a magyar-szerb határon lévő kerítésen. Több órán át gyalogoltak Magyarország területén, mielőtt megálltak volna pihenni egy mezőn, ahol a magyar rendőrök feltartóztatták őket, és az államhatárról szóló törvény 1.cikkének a) pontja szerint "őrizetbe vették és átadták" őket. A személyeket teherautóval vitték a legközelebbi határkerítéshez, majd a rendőrök a kapun keresztül a kerítés külső oldalára vezették őket Szerbiából. A sérülésekkel küzdő kérelmezőt a szerbiai Szabadkán lévő külföldiek fogadóközpontjába küldték, onnan pedig a legközelebbi kórházba küldték.
JOGI KÉRDÉSEK
Az egyezmény 4. jegyzőkönyvének 4. cikkének való megfelelés tekintetében. a) alkalmazhatóság. Az a tény, hogy a kérelmező illegálisan lépett be Magyarország területére, és néhány órával a határátlépés után, valószínűleg nem messze attól fogva tartották, nem akadályozta meg az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikkének alkalmazását. Ezenkívül ez a rendelkezés akkor is alkalmazható, ha a szóban forgó intézkedést az érintett állam jogszabályai nem minősítik "kiutasításnak". A jelen ügyben az Európai Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az a tény, hogy a felperest nem közvetlenül egy másik állam területére küldték, hanem egy keskeny földsávon helyezték el a magyar határkerítés és Magyarország Szerbiával való tényleges határa között, azt jelenti-e, hogy a vitatott intézkedés kívül esik az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikkének hatályán. Az Európai Bíróság megállapította, hogy ez nem történt meg, és hogy a kérelmező átszállítása a határkerítésen kívülre az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikke szerinti kiutasításnak minősül.
Különösen a kerítést egyértelműen felállították a két állam közötti határ védelme érdekében. A kerítés külső részén található, infrastruktúra nélküli keskeny földsáv kizárólag a határfenntartáshoz kapcsolódó technikai jelentőséggel bírt, a Magyarországra való belépéshez pedig a kitoloncolt migránsoknak át kellett haladniuk az egyik tranzitzónán, ami általában Szerbia területének átlépését jelentette. 17. December 2020-I állásfoglalásában A 2008/115/EK és a 2013/32/EK irányelv Magyarország általi végrehajtásáról az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az államhatárról szóló törvény 1.cikkének a) pontja alapján kiutasított migránsoknak nem volt más választásuk, mint elhagyni Magyarország területét. Ezenkívül a jelen ügyben úgy tűnik, hogy a kiutasított személyek csoportját az illetékes tisztviselők Szerbia felé irányították. Következésképpen a felperesre alkalmazott intézkedés célja A felperes Magyarország területéről való kiutasítása volt, és pontosan Ehhez az eredményhez vezetett. Kizárólag a határkerítés külső részén lévő földsáv Magyarország területének formális státuszára való hivatkozás és a fent említett politikai realitások figyelmen kívül hagyása megfosztja az egyezmény 4.jegyzőkönyvének 4. cikkét a gyakorlati hatékonyságtól a jelen panaszban tárgyaltakhoz hasonló esetekben, és lehetővé teszi az államok számára, hogy megkerüljék az említett egyezmény rendelkezés által rájuk rótt kötelezettségeket. A migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos problémák nem igazolhatják a jogi területen kívüli olyan terület létezését, ahol az egyének kívül esnek az Egyezmény által védett jogaikat és garanciáikat biztosítani képes bármely jogrendszer hatályán.
b) a panasz tartalma. Nem vitatták, hogy a kérelmezőt anélkül utasították ki Magyarországról, hogy vele szemben bármilyen azonosítási eljárást lefolytattak volna, vagy hogy a magyar hatóságok megvizsgálták volna egyéni helyzetét. Ezért tisztázni kell, hogy a kérelmező helyzetének egyéni mérlegelésének hiánya a kérelmező saját magatartásának tudható-e be. E tekintetben az Európai Bíróság a következő körülményeket vette figyelembe.
Először is, bár a kérelmező más migránsokkal együtt illegálisan lépte át a magyar határt, a videóból az derült ki, hogy az illetékes magyar állami hatóságok alkalmazottainak utasításait követték, és a helyzetet teljes mértékben ezeknek a munkavállalóknak az ellenőrzése alatt tartották. Nem volt arra utaló jel, hogy a kérelmező és más migránsok ellenálltak volna, vagy erőszakot alkalmaztak volna magyar kormánytisztviselők ellen. A magyar hatóságok azt sem állították, hogy a kérelmező és más migránsok határátlépése robbanásveszélyes, ellenőrizhetetlen helyzetet teremtene az országban, vagy hogy cselekedeteik veszélyeztetnék az ország közbiztonságát. Ezért a jelen ügy-a Magyarország területére való jogellenes belépéstől eltekintve-nem hasonlítható össze az Európai Bíróság Nagytanácsának az "N. D. és N. T. V. Spanyolország" ügyben hozott határozatával (lásd: Az Európai Bíróság Nagytanácsának az "N. D. és N. T. V. Spanyolország" (N. D. és N. T. v. Spanyolország) 13. február 2020-án kelt, 8675/15 / / számú panasz az Emberi Jogok Európai Bíróságának Precedensei. Különleges kiadás. 2020. N 4.).
Másodszor, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kérelmező az illegális határátlépésével megkerülte-e a Magyarországra való jogszerű Belépés hatékony eljárását, a két rendelkezésre álló tranzitzóna mindegyike viszonylag kis számú nemzetközi védelem iránti kérelmet fogadott el naponta, és azoknak, akik be akartak lépni a tranzitzónába, először be kellett jegyezniük nevüket a várólistára, és esetleg több hónapot kellett várniuk Szerbiában, mielőtt beléphettek volna Magyarországra. Bár a felperes azt állította, hogy felkérte a várólista összeállításáért felelős személyt, hogy adja hozzá nevét a listához, soha nem regisztrálták. E tekintetben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) és az Európa Tanács főtitkárának Migrációs és Menekültügyi különmegbízottja rámutatott a tranzitzónákba való belépés kezelésének és a várólisták kezelésének hiányosságaira és átláthatatlanságára. Az osztály azt is megjegyezte, hogy a műholdak nélküli embereket, akiknek szintén nem volt nyilvánvaló külső oka a különleges bánásmódnak, aktívan visszatartották a tranzitzónák megközelítésétől. A fentiek és különösen az eljárás informális jellege miatt a kérelmező nem tehető felelőssé azért, hogy nevét nem vették fel a várólistára.
Így, figyelembe véve a tranzitzónákhoz való korlátozott hozzáférést, valamint a migránsok befogadását ilyen körülmények között szabályozó megfelelő garanciákkal rendelkező hivatalos eljárás hiányát, a magyar hatóságok nem biztosították a kérelmezőnek az államba való jogszerű Belépés hatékony módját. Következésképpen a kérelmező kiutasítására vonatkozó egyedi határozat hiánya nem magyarázható a kérelmező saját magatartásával. Így, figyelembe véve azt a tényt, hogy a magyar hatóságok személyazonosságának megállapítása és helyzetének mérlegelése nélkül utasították ki a kérelmezőt, valamint figyelembe véve a Magyarországra való belépés törvényes eszközeihez való tényleges hozzáférés hiányát, a kérelmezőt a külföldiek kollektív kiutasításának részeként kiutasították az országból.
A fentiekre tekintettel az Európai Bíróság a panasz érdemi elbírálása mellett elutasította a magyar hatóságok azon érvelését is, hogy a kérelmező nem rendelkezik áldozati státusszal, mivel nem nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet.
Állásfoglalás
Az ügyben megsértették az egyezmény 4. jegyzőkönyvének 4. cikkét (egyhangúlag elfogadva).
Az Európai Bíróság egyhangúlag kimondta azt is, hogy megsértették az Egyezmény 13.cikkét, amelyet az egyezmény 4. jegyzőkönyvének 4. cikkével összefüggésben vizsgálnak, mivel a kérelmező nem rendelkezett hatékony jogorvoslattal a Magyarországról való kiutasítása ellen.
Kompenzáció
Az Egyezmény 41. cikkének alkalmazásában. Az Európai Bíróság a felperesnek 5000 euró kártérítést ítélt meg nem vagyoni kárért.
A kiadvány forrása: https://espchhelp.ru/blog/4735-shahzad-vs-magyarorszag .
